Szaftos pletykák Jannekről, avagy újra támad a meleg-téma.

Antonin születésnapi buliján itt volt egy rendkívül részeg (és talán egyéb tudatmódosító hatása alatt is álló) meleg srác, aki – miután senkinél sem járt sikerrel, úgy döntött, továbbáll. Nem sokkal később Jannek is lelépett mondván, hogy elmegy enni valamit. Az utcán összetalálkozott a fiúval, nevezzük I-nek (ezzel a betűvel kezdődött a neve, amit vagy nem volt képes rendesen kiejteni vagy csak én nem értettem rendesen, mellesleg performing arts-ot tanul, ez később még érdekes lesz) és mivel a fiú mókásan viselkedett, Jannek úgy gondolta, megnézi hova is tart I. Végül kikötöttek valahol, ahol volt egy hatalmas fotel meg asztal, rajta alkohollal meg némi fűvel. Innen ágazik ketté történetünk:

a) Jannek elmondása szerint melegekkel és biszexuálisokkal (lányokkal is) töltötte az estét, eszméletlenül szétcsapta magát és az egyik bi lánnyal egy kicsit egymásra is kattantak, de csak finoman. /ez utóbbit – a csajozós témát - egyébként tegnap már tagadta/

b) I erre kicsit másképp emlékszik, ahogy ezt Laurent megosztotta velünk pénteken este: ugyan konkrétumokba nem ment bele, de közölte, hogy bár csípi Janneket, de fél tőle. Ugyanis aznap este Jannek csinált „valamit”, ami megijesztette. A „valami”-ről nem volt hajlandó sokkal részletesebben beszámolni, de a szexuális közeledés fogalmát állítólag kimerítette. I egyébként megkérte Laurent, hogy az előadásáról, amire Laurent Berill (egy másik bejegyzésben majd kitérek az alakuló románcokra) miatt ment el, semmiképp ne szóljon Janneknek.

Na ez volt az a pont, ahol megjelent az emlegetett sz...ülinapos. Ugyanis Jannek múlt pénteken töltötte a 23-at. Vacsora közben (imádták a „post-war vegetable soup”-om, itt egy kis történelmi viccelődést képzeljetek el nemzeteink második világháborúban játszott szerepével) közölte, hogy a spanyol lányok egyébként rövidesen megjelennek nálunk. És lám, nemcsak megjelentek, de hozták magukkal Thomast és F-t (Thomas volt lakótársa Franciaországból, aki most itt van látógatóban és határozottan gay benyomást kelt) valamint Laureent. Végül arra jutottunk, hogy teszünk a Halloween partykra (én mondjuk szívem szerint elmentem volna az egyikre, hiszen még sosem voltam és ez az Erasmus-os Halloween party eléggé jónak hangzott, de egyedül azért mégsem) és elmegyünk ünnepelni az Araf-ba. A leginkább magát az ünnepeltet kellett meggyőzni erről, de valahogy csak sikerült. Az Araf-ról annyit érdemes tudni, hogy egy szórakozóhelyekkel teli utca egyik házának 5. és 6. emeletét foglalja el (ennek ellenére nem nevezném tágasnak, mert többnyire tele van) és török pop-ot meg balkán mindenfélét játszanak.

Az este 3 nagy zenei meglepetése:

-amikor megszólalt a Caesars Palace: Jerk it out (valaki azonnal küldje el a táncot!)

-Madcon: Beggin' (Nándi, nálad ekkor még kb este 11 lehetett)

-egy ismeretlen nyelvű számban egy MAGYAR rapbetét /részlet/: „ide húz vissza a szívem, mert ez az otthonom”

Jannek annyira nem vitte túlzásba az ünneplést (mi sem, ha jobban meggondolom, főleg Antonin születésnapjával szembeállítva az estét) - megajándékozta magát egy könyvvel, fizetett egy kört az Arafban és ennyi. Ja azért koccintottunk egy kis Rakival még otthon.

/Erre a bulira nem vittem el a gépet, szóval a képek egy korábbi alkalommal készültek ugyanezen a helyen - ezért látható az egyiken például Antonin. Enjoy!/

Egy ismeretlen kupac a szófán, avagy elhivatottság költözik a hedonizmus házába:

A másik németünk Michael. Őt láttam tegnapelőtt vacsorázni Yoval, Jannekkel és Antoninnal a helyünkön. Gondoltam Antonin spanja lehet az egyetemről. Mint kiderült tévedtem. Antonin egyébként Szófiában volt a hétvégén (az okosok turistavízummal érkeztek) és a vonaton ismerkedtek meg, mint azt megtudtam tegnap délután, amikor is egyedül voltam otthon és Michael érkezett meg a lakótársaim helyett, ellenben az egyikük kulcsával. A fiú német, ami persze a bejegyzés címe alapján nyilván nem lep meg senkit, 28 éves és kifejezetten kommunikatív. Egy hetet itt tölt Isztambulban, majd innen utazik tovább Iránba majd onnan Indiába - igen, ijesztően ismétlődő I-k. 3 évvel ezelőtt járt – többek között – Indiában, és az ottani szegénységet látva, hazatérve alapított egy segélyszervezetet az indiai rászorulók étkeztetésére. Megmutatta a honlapot és a blogot is. Amikor nem váltottam át angolra, akkor lebuktam, hogy németül is tudok, de szerencsére nem forszírozta, hogy beszéljünk németül. Most újra Indiába tart, az anyagi támogatás mellett szeretne személyesen is segíteni. Kicsit szkeptikus a projekt sikerességét illetően, de mégis úton van és azt hiszem, irigylem. Az elmúlt 3 évben szociális munkásként dolgozott. Szellemi fogyatékos embereket ápolt, hogy finanszírozza ezt az utazást és most 2 évet kint fog tölteni Indiában. Mindezt azután, hogy beutazta a fél világot.

Csinál valamit aminek látja az értelmét, ami iránt elkötelezett, amit elhatározott és most megvalósít. Igen, kifejezetten irigylem. Nem az utazás, nem India miatt, hanem azért, mert megtalálta az útját.