Nem más, mint a szilveszter, azaz a török karácsony. Mondjuk itt nincsenek jászolok és a giccs tenger sem árasztotta el Isztambult, de azért nyilván itt-ott felütötte a fejét egy-egy fenyőimitátor. Na nem Thomaséknál, ahol ünnepeltünk (mi, cserediákok szigorúan az újévet, de török körökben ajándékozás is volt) és ahol sajnálatos módon a másnap reggel ért. Mondjuk nem Thomas mellett, ahogy azt a Facebook megjósolta (nem tévedhetetlen a drága), de Dikilitaşban. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Gizem elég alaposan bevásárolt, tulajdonképpen teljesen fölöslegesen vettem még némi sört és zöldalmás vodkát, dehát az ilyesmi egy bulin sosem árt ha van. Nurral igazi kis konyhai tündérek módjára viselkedtek - legalábbis egy fotó erejéig.
Aztán amikor üvegnyitogatásra került a sor, Gizem csúnyán lealázta a fiúkat. Mondjuk ezért az arcért megérte feláldozni a becsületünk - egy üveg erejéig.
Az aznap (közvetlen az óráim után, hiszen délután 3-kor még le kellett adnom az egyik beadandóm vázlatát) készített és január végéig "hordott" új frizurám és a hozzá illő új attitűdöm szinte osztatlan sikert aratott. Zafernek legalábbis tetszett.
Gizemnek és Nurnak már nem annyira...
Már ittunk egy keveset, amikor a franciák megmutatták azt a pofozkodós játékot, amelynek az alapfelállását az alábbi képen láthatjátok. Nos, azt hiszem nem csak szerintem van a dolognak enyhe homoerotikus fennhangja. Így amikor Rouben megkérdezte, hogy nem próbálom-e ki, természetesen nem tudtam nemet mondani. A cél, hogy ne mosolyodj el. Nyilván belebuktam...
Ez a kép még éjfél előtt készült és az egyik kedvencem arról az estéről. Mondjuk Zafernek nem sikerült felhúznia a szemöldökét, de ez már mindegy.
Aztán felvágtuk a pulykát, természetesen a kötelező Turkey-turkey viccek kíséretében. A felét se bírtuk megenni, pedig 11-en voltunk rá.
A visszaszámlálás nélküli éjfél után - a tűzijátékból esett le, hogy már 2010 van, rossz csatornára kapcsoltuk a tévét és nem számoltak vissza a kis... - körbekoccintások, meg ami kell és persze további csendes iszogatás. Amikor ez a kép készült, asszem már kissé be lehettünk csípve.
/itt szeretném megjegyezni, hogy én bulizni szerettem volna, de mivel Taksim veszélyes szilveszterkor, máshova meg nem érdemes menni, így úgy gondoltam, hamár mindenképp a házibuliban ér a reggel, legalább legyek vidám/
Gizem és Zafer barátnője a tequila-fogyasztás egy új módját is felfedezték, de nem tudom, hogy a különböző hajfixálókkal való keveredéstől mennyivel lesz ütősebb, ezen kérdés megválaszolását inkább meghagytam nekik.
Az este mélypontja asszem akkor következett el, amikor Rouben - aki egyébként éjféltől kezdve folyamatosan a Skype-on lógott - elkezdett különböző videókat mutogatni. Az "aki ezen nem sír, na az az igazi férfi" mondat azt hiszem jól jellemzi a hangulatot. Mondjuk az Androidot jobban csípték, mint a sírós számot.
Az estét relatíve hamar, olyan 3 körül zártam. Egy kanapén. Ekkor jelentették be a drágáim (Yo, Thomas, Jannek és Rouben - akik mindeddig hevesen ellenkeztek, ha csak meghallották a party-tonight párosítást), hogy elmennek bulizni. Ezt már csak az ökölbeszorított kezemből kikandikáló középső ujjam kommentálta... Reggel fél 9-kor keltem. Bár nem mondanám, hogy másnaposan, de inkább a gyaloglást választottam a busz helyett. Igen, azok a távolban magasodó tornyok jelölik a Taksim teret. Sétáltam egy kicsit.
Így írtok ti