Szóval a vacsi után elindultunk éjféli misére, ami - mi sem természetesebb - 11-kor kezdődik. (persze lehet, hogy ez természetes, csak nekem nem az, mindenesetre engem megtévesztett az elnevezés) Antonin egyik egyetemi spanja az egyik templomban supportingolta a misét - gőzöm se nincsen, mi erre a hivatalos kifejezés - és úgy volt, hogy 22:45-kor találkozunk vele a templom előtt. Nyilván 22:45-kor még javában úton voltunk egy olyan templomba, amiről nem tudtuk, hogy hol van, ami nem is lett volna baj, mert Anto-t hívja majd a srác a részletekkel. Épp csak annyi volt a gond, hogy ahogy a fényképezőgépét, úgy a telefonját is otthonhagyta cuki belga barátunk és akkor sem hozta el, amikor a Canon-ért visszament.
Nade sebaj, gondoltuk, hisz a keresztény templom&Istiklal keresés nem sok találatot adhat, úgyhogy a legnagyobb templom felé vettük az irányt, amit errefelé ismerünk. Elég nagy volt forglom a templom bejáratánál, gondoltuk jó helyen járunk. Hát tévedtünk. Vagy mégsem?
A templomban egészen konkrétan egy afrikai kongabuli kellős közepén találtuk magunkat. Nekem eddig senki nem mondta, hogy az éjféli mise ilyen király is lehet. Miután Anto kifotózta magát, továbbindultunk, hátha megtaláljuk a megfelelő templomot, de nem sikerült a küldetést végrehajtani, úgyhogy végül karácsony éjjelén leültünk a Galata torony lábához sörözni.
Valahogy rendben volt ez az este. Úgy mindenestül. Ahogy ott ültünk úgy éreztem, hogy béke van. Itt vagyok Isztambulban, az én Isztambulomban. Ide tartozom, ezekkel a belgákkal és az ekkor épp anyuci szoknyája mellett valószínűleg csigát zabáló franciával. :P (felhívtuk még otthonról és bejátszottunk az "All I want for Christmas is you" refrénjét) A kezdetekről beszélgettünk Antoninnal. Hogy mennyire elveszett volt a gyenge angoljával (eszméletlen sokat fejlődött), hogy félt, hogy ki lesz rúgva (talán emlékeztek, hogy anno 5-en voltunk, amikor megtaláltuk ezt a 4 fős lakást), mert semmit nem tud, sosem élt még egyedül, én meg ott voltam tervekkel, számításokkal... Milyen régen volt már!
Valamivel több, mint 1 hét múlva a félév véget ér. Ugyan február 19-én megyek véglegesen(?) haza, de az Erasmusnak január 20-ával vége. És ez ma kicsit elgondolkodtatott.
Nade ez talán már egy másik bejegyzés tárgya lesz, mert mindjárt kezdődik az Avatar! :)
Így írtok ti