Erasmus Experience Efendim!

Ahonnan egy hete érkeztem meg. Tömör fotóriportunk következik, itt-ott a szükségenél hosszabb magyarázattal. Elsőre talán ijesztően hosszúnak hathat, de igyekeztem tömör lenni.

Amikor egy német egy magyar srácnak összesen 1 óra alvás után (1-0-s leosztásban) egy francia kifejezést egy törökkel magyaráz egy angolul lefolytatott beszélgetésben.

>Negrot adtam Janneknak, amire ő egy Merci-vel reagált, mire megkérdeztem, franciául hogyan reagál erre az ember és a válasz magyarázataként a "rica ederim" hangozott el<

+kis fürdőszobai intermezzo:

Nekiállok borotválkozni, majd Jannek csatlakozik a tükör fele fölött átvéve az uralmat, hogy a kontaktlencséjét kivegye és ha még nem lennénk elegen a fürdőben, Yo bejön pisilni. "Laurent, Antonin, there is a free place under the shower!" :D

Athénba:

• Megismerkedhetsz Omoval, from South Africa, akit nem engednek be az EU-ba a görörök (de ezt persze csak 2 órányi határon álldigálás után közlik)

• beszédbe elegyedhetsz a kanadai Louis-val, aki angoltanár már évek óta Isztambuban és 3 havonta ingázik a vízum miatt

• új kedvenc filmre lelhetsz az Awake című alkotásban, aminek kapcsán azt is megállapíthatod, hogy bár Hayden Christensen egy cseppet sem változott a Hipervándor óta /főleg, hogy ez a film egy évvel előtte készült/, nem is olyan idegesítően kölyökképű

• feladva az elveidet, megnézheted a Rágcsávókat /ne is fecséreljünk rá több szót/

• rájöhetsz, hogy az Anyád lehetnék nem is olyan szörnyű, sőt kifejezetten vicces /vagy csak a humorküszöböd esett hatalmasat/ és bár Paul Rudd lenne a komikum alapja, a pálmát egyértelműen Izzie, Michelle Pfeiffer kislánya viszi

• egyedüli utasként hagyhatod el Thessalonikit egy 55 fős buszban, ahol rajtad kívül csak 2 sofőr meg egy host feladatot betöltő fiú van, persze mind török és egyik sem beszél angolul

• Athénba érve elgondolkodhatsz azon, hogy vajon honnan is indul a busz vissza hétfőn, mert ugye a sofőröket hiába kérded, nem tudnak válaszolni és amikor próbálod elmutogatni, hogy mi is érdekel, csak a kezedbe nyomnak egy névjegykártyát, ami végül azért mégis hasznosnak bizonyul

"One in 700 people wake up during surgery."

Visszafelé:

• beszédbe elegyedhetsz egy iráni fiúval, aki nagyon alapszinten beszél csak angolul, de mivel Antoininon edződtél ez egy percig nem jelent problémát
• megnézheted a Doubt-ot /hogy újra beleszeress Meryl Streep-be/
• megpróbálhatsz aludni /esélytelen/ mielőtt bemész az egyetemre beadandót írni /mérsékelt sikerrel/
• elkezdheted megenni a csokikat, amiket ajándékba hoztál
• vehetsz csokikat egy benzinkúton, ahol aztán meghal a bankkártyaolvasó, emiatt az egész busz csak rád vár
• aggódhatsz egy kicsit a vízumod miatt /mégsem teljesen hivatalosan jártál el.../, majd pofátlanul drágán válthatsz eurót a határon /mivel, amit félretettél a vízumra azzal fizettél a benzinkúton/, ugyanis csak euróért adnak turistavízumot

Az, hogy a törököm most nem sikerült olyan jól, nem különösebben hat meg. Mivel itthon hagytam a török cuccom és az elmúlt két hétben éppen eléggé el voltam foglalva minden mással, így nem is számítottam rá, hogy túl jól fog elsülni. Azért megtettem a tőlem telhető legtöbbet - de persze csak azután, hogy megebédeltem, ami miatt kb 15 percet késtem az óráról.

Aztán irány az SPSS vizsga. A társstat jegyem 5%-át teszi ki ez, amit persze megértek, mert mindössze a gyakoriságokat kell tudni leolvasni hozzá, de azért mégis! Mondjuk a tanárral való viszonyomat nem tudom hova tenni. A baj az, hogy kicsit tapasztaltabb vagyok SPSS használatban, mint ő. Ami nem az ő hibája, mert ahogy itt ezt az egészet oktatják (múlthéten már kinyitottam a könyvet, csak hogy mégis), az valami botrány! Egy félév alatt rohannak végig a stat 1-2-n, de mindenféle logika nélkül, a 0-ról indulva, úgy, hogy azonnal használják az SPSS-t is, ami önmagában nem lenne probléma, ha nem így történne.

A tanárunk például nem volt tisztában a split file és select cases funkciókkal (ez most talán nem sokat mond azoknak, akik nem értenek hozzá, de higgyétek el, elég alap dolgokról van szó), ezért a csak az egyik nemre vonatkozó kérdést az adatok új adatbázisba másolásával gondolta megoldani. Itt már közbe kellett szólnom. Nehéz a határaidat megállapítani, amikor egyedüli cserediák vagy a csoportban és amikor beérsz az órára, akkor látod az arcán, hogy mennyire "örül", hogy megint angolra kell váltania (ami a hivatalos nyelve az órának egyébként, bár megértem, hogy a diákok sokszor nem képesek angolul követni, ilyen felépítéssel én is csak pislognék), ezek után még ki is javítani az egyébként fiatal tanárodat, aki elég esetlennek látszik alapból is, kockázatos, de nem bírtam. Alapvetően jól reagálta le a dolgot. Megmutattam, ő elmondta a többieknek törökül illetve következő héten a másik csoportnak is leadta - ahonnan ezek után páran elkezdtek átszállingózni a későbbi szemináriumra, amibe persze nem szeretnék semmit belemagyarázni.

A mai vizsgánk nem volt különösebben bonyolult, mint azt már említettem, épp csak annyi szépséghibája volt az egésznek, hogy az egyik feladatban ő a 0-nak kódolt, missing value-t akarta átkódolni. A címke alapján mondjuk akár még feltételezhető is lenne esetleg, hogy a 0 számként értelmezhető, bár ezügyben is merültek fel bennem kétségek (hány pohárral iszik a válaszadó, azokon a napokon amikor fogyaszt alkoholt?), na de nem baj! Amikor szóvá tettem neki ezt az apró hibácskát, akkor egy pillanatra lefagyott, majd mondta, hogy akkor azt a kategórát kivesszük a feladatból, semmi baj. Végülis ezzel csak 250-re redukáltuk az egyébként 2500-as mintát, amiből ráadásul ezzel a húzással minden férfi ki is esett. Na mindegy, megírtuk így is (nem, nem e-mailben kellett, csatolt fileként elküldeni a megoldást, ki kellett írni egy-egy eredményt egy lapra és azt beadni), én a mellettem ülő lányét is, amivel újabb rajongóra tettem szert, azt hiszem.

És akkor a címben említett haj-jaj folytatás: Laurent és Antonin voltak fodrásznál (mintha a '80-as évekből jöttek volna vissza) meg beújítottak egy-két új ruhadarabot. Nem is szaporítom tovább a szót, hisz "egy kép többet mond..."

Ami a képeket illeti: a rózsás fotó a Dolmabahçe kertjében készült és bár sehogysem vág ide, de be akartam tenni. :)

Újabb Xchangecomission Program: A reggelire egy étteremben került sor Şişliben. Találkozó 10:30-kor, külön sms-t kaptam Hakantól, hogy "ugye nem felejtetted el?!", de akkor már úton voltam. Kb háromnegyedre meg is érkeztem. Megint egy rakat új ember, akiknek nem emlékszem a nevére, ami most azért para, mert nem vittem magammal fényképezőgépet és mivel nem tudom őket név nélkül bejelölni facebookon, így be kell érnetek a telefonos fotóimmal. Sorry!

Reggeli alatt megismertem MAli-t, aki Mehmet Ali, csak MAli-nak hívják a barátai. Mondtam, hogy ezt nem lesz nehéz megjegyeznem Mandi után. Aztán irány a Dolmabahce Palota, ahol nem lehet fotózni, pedig hát húúú. Mondjuk gondolom pont ezért. Nem sajnáltak belőle semmit, különösen az aranyat nem.

Az esti program pedig a Beşiktaş-Fenerbahçe meccs volt, ami az év meccse az isztambuli focidrukkerek számára. Vicces, hogy sem Antonin, sem Laurent nem volt még focimeccsen, és én voltam az, aki már valaha igen. Találkoztunk egy drukkerrel, aki nagyon jó fej volt és ki sem néztek minket, a gólörömben is osztoztunk a körülöttünk ülő szurkolókkal. Állítólag 30.000 ember volt a stadionban. 30.000. Mintha egész Paksot benyomták volna egy meccsre! A 3-0-s győzelmet megünneplendő pedig elmentem Denizzel vizipipázni. Vele még akkor találkoztunk, amikor a lányok itt voltak, az is egy vicces sztori volt, nade mostmár lassan ideje lesz tartalékolni mesélnivalót, mire hazamegyek. /meg egyébként is baromi sok tanulnivalóm van és vége az órámnak/

Elnézést az up-to-date olvasótól, aki már az athéni beszámolóra számít, arra még egy kicsit várni kell. Most szeretnék 1-2 elmaradást pótolni. Ami azért lesz jó, mert most gyorsan legyártom őket kevés magyarázattal, de annál több képpel. Könnyen követhető, nem is magyarázom tovább. Már így is csak 2 órám maradt. A lányok látogatásával kezdünk.

ami otthon maradt - nemzetkozi diak (meg a nemzetiek is, mind - namindegy, eddig meg nem buktam vele es remelhetoleg ezutan sem fogok)

egy uj elmeny - Isztambulhoz hasonlitom allndoan es elfogult vagyok a jelenlegi otthonom iranyaba

fotok - majd

az ejszakai portas a hotelben - magyar :) kicsi a vilag

ekezetek - nincs hozzajuk turelmem meg egyebkent is, az ido penz

apropo penz, az arak - akarcsak Isztambulban, csak sajnos a penznem nem ugyanaz

ami hianyzik egy kicsit - tarsasag, de nem kell aggodni, nem gondoltam volna, hogy egyedul utazni is vicces lehet, de jelentem az. csipem a humorom :D

Puszik! Sok, de csak, aki keri

Na akkor lássuk, hogyan is (ne) készüljünk /lehet ezt készülésnek nevezni???/ Athénba:

1. döntsd el szerdán, hogy pénteken elindulsz
2. vedd meg a jegyed csütörtökön
3. péntek reggelre gyűjts be egy térképet, meg egy utikönyvet, de az utikönyvre is hidd azt, hogy térkép és ne nézd meg, hogy nem az
4. ergo 2 órával indulás előtt rohanj el beszerezni egyet (itt jegyezzük meg, hogy Törökországban perpill nemzeti ünnep van, ami miatt csak a boltoknak kb csak a fele van nyitva)
5. próbálj meg rájönni, hogy miféle fondorlatos összeesküvés állhat annak hátterében, hogy míg Hawaiiról kb mindenhol van utikönyv, Athénról csak 2 helyen találsz, törökül
6. ha már nem jártál sikerrel vegyél egy Neil Gaiman könyvet az útra, hogy mégse unatkozz, mondván, hogy majd ha megérkeztél, ráérsz a reggeli mellett egy, a határon beszerzett utikönyvvel megtervezni a napod
7. hazaérve konstatáld, hogy mégis van utikönyved, csomagold el és láss neki blogot írni, hiszen a csomagolás ráér, elvégre csak 3/4 óra múlva kell buszraszállnod

/most hallom, ahogy Zsófi egy "Mátéé, baaszuuus"-sal nyugtázza, hogy ugyanolyan hülye vagyok, mint voltam én pedig mosom kezeim, hisz még sosem voltam külföldön olyan emberek nélkül, akik megterveztélk volna, hogy mit csinálunk, asszem ideje csomagolni/

Amikor vasárnap éjfélkor egy német, egy francia és egy magyar srác Isztambulban egy eldugott kis utcában vizipipázik és a melegek gyerekvállalásáról beszélget. /Majd, amikor haza indulunk, az utca végén egy szivárványszínű peace-jellel találjuk szembe magunkat/

Amikor az egyik török diáktársamnak én mondom el a város zászlajának jelentését.

Amikor 3 óra alvás után végignyomok egy szörnyű napot és este ahelyett, hogy lefeküdnék végre aludni elmegyünk egy egész jópofa, de töküres helyre, ahol egy, a 80-as évekből itt felejtett gépen Street Fighter-ezünk Yoval majd ezután egy francia-német "Moves never been done before Contest" kommentátorává avanzsálok.

Tegnap hazafelé beugrottam a Carrefurba egy kis Cappy Lemonata-ért /igen, direkt reklámozok, hátha mégtöbben tévednek a blogra, ahogy tette ezt valaki a "lefűzhető jegyzetlapok" kapcsán/ és a DVD-k előtt egy pillanatra megtorpantam, mert ott figyelt az X-Men Kezdetek: Farkas, persze törökül. Azért vetettem egy pillantást a borító hátoldalára.

>Apró intermezzo: aki nem tudná, nem kicsit szeretem az X-Men-t, bár ez a film mérsékelten volt meggyőző, de akkor is X-men és azért én fedeztem fel benne (mélyen el)rejtett értékeket :D és innen is puszilom Beát, aki eljött velem megnézni még otthon<

Szóval, bár minden felirat törökül volt a borítón, azért volt 2 szócsokor, ami nem. Ezek pedig a nyelvek voltak, köztük mindkettőben a MAGYAR!!! Szóval a tegnap délutánom - egyik - lazítós része Hugh Jackmannel telt. A legjobb az volt, amikor Yo odaült mellém, majd rákérdezett egy-egy dologra, hogy "ugye azt mondta, hogy..." én pedig úgy gondoltam, hogy biztos csak a helyzetből szűri le (leszámítva a seggfejet, amit ugye már bizonyítottan tud;)), de csak kiderült, hogy már látta a filmet, bár Janneknek megpróbálta beadni, hogy ez csak az elmúlt 2 hónap magyartanulásának ékes bizonyítéka.

A mai képünk pedig egy még szeptemberben lencsevégre kapott plakát. Igen-igen, Dobó Katával még itt is szembetalálkozik az ember. (külön szeretném felhívni a figyelmet a korhatárra! úgy néz ki a törökök kicsit később érnek...)