HTML

Erasmus Experience Efendim!

"Elindultam szép hazámból..." és megérkeztem Isztambulba 2009-ben. Eredetileg az ott töltött 5 hónapról szólt ez a blog, de lehet, hogy túlnő ezen. Erasmus, Isztambul, szerintem.

Erről írtam, ezt keresed

Így írtok ti

"De nehéz az iskolatáska..."

Efendim 2009.10.21. 19:53

… mondjuk ma a szép napos délelőtt is elmaradt. Hát nem fogom szeretni a keddeket, különös tekintettel a jövőhetire. Nem elég, hogy 11-től (hivatalosan 6-ig, de egyébként) 7-ig órám van, óránként mindössze 10 perces szünetekkel, jövőhétre meg kell írnom 2 beadandót a Personhood, Selfhood and Body-ra (egy kritikai értelmezés és a beadandóm kutatási terve), lesz egy rakat török házim (szerdán írjuk belőle az első zh-t) és még egy kis társstat vizsga is befigyel, bár az csak azért probléma, mert nem fogok tudni az óra helyett ebédelni. Mindemellett neki kell állnom megírni a State and Society in comparative perspective beadandóm (a témája Marx, a címek közül még nem választottam) és nem ártana kicsit rendezni az eddigi jegyzeteim, merthogy kényelmi szempontokat követve (és a későbbi káoszról tudomást sem véve) ugyanabba a füzetbe jegyzeteltem minden órán és csak a héten kezdtem el a különböző színű margójú, lefűzhető jegyzetlapok használatát. Márpedig a beadandókhoz és a szövegek értelmezéséhez komoly segítség lehetne az órai jegyzetem - ha kiigazodnék rajta... Szóval a hétvégi társaságom elsősorban a 2 említett tárgy szöveggyűjteménye lesz.

És ha már az iskolánál tartunk: az egyetem gyönyörű és baromi nagy. 7 különböző épületben vannak az óráim, a nyerőszámok: South Campus - 4, 9, 13, 14, 16 (Sóház) és North Campus - 13, 19 +1 atlétika edzés az Uçaksavar Campus 4-es jelzésnél. Amikor összeállítottam az órarendem (azt hiszed, nincs rosszabb, mint a Neptun... De ééédes! :) Ez a rendszer kész borzalom.) nem gondoltam volna, hogy különösebb problémát jelentene 10 perc alatt átjutni az NH 104-ből a Sloan Hall-ba, ami a Szoctanszék épülete (itt nem folyosókat kapnak a tanszékek, ó nem, minimum egy szárnyat, mindenkinek saját irodával; még külön filmes központ is van), akkor ugyanis még nem tudtam, hogy az egyik a North Campuson van, míg a másik a South Campuson (és akkor még a university shuttleról sem hallottam, itt a Campusok között bizony 30 kurusért kisbusszal rövidítheted az utad), mert egyáltalán azt sem tudtam, mit jelölnek a rövidítések, ugyanis mint láthatjátok a térképen nincsenek rajta. Ki is derült, miért nem kell ezt feltüntetni. Azért, mert a jelölések az épületek török neveinek (illetve néhány esetben az azokban állomásozó tanszékeknek) rövidítését takarják, az meg ugyebár minden ideérkező külföldinek nyilvánvaló, hogy az Anderson Hall-ban található Political Sciences török rövidítése TB, míg a Perkins Hall-beli Engineering-é M. Persze nem kellett félteni, kinyitottam én a kicsi számat és kérdezősködtem. Kifejezetten szeretem az elveszett külföldit játszani az egyetemen. A legjobb az, amikor 2-3 fős lánycsoportokhoz megyek oda, „Sorry, do you know where...?” és egy pillanat alatt elhallgatnak, szépen elkerekedik a szemük és borzasztóan zavarba jönnek. Gondolom azért is, mert azért annyira nem penge itt mindenki angolból, mint azt az ember elsőre gondolná egy olyan egyetemen, ahol csak angolul oktatnak.

Ami az órákat illeti, azért szinte minden tanár átvált néha törökre egy-két mondat erejéig, ha mondjuk nem jut eszébe hirtelen, amit mondani akar vagy esetleg az egyik diák valamire azért kérdez rá, mert az adott szót nem ismeri. Ami innen hiányzik az egy olyan tárgy, amire gond nélkül legyintenék, hogy köszönöm, nem megyek be, majd vizsgaidőszakban találkozunk. Mondjuk nem feltétlenül bánom, mert látom értelmét annak, hogy itt vagyok és nem csak a csavargást tekintve.

Most voltam a tanárnőnél, aki a Personhood, Selfhood and Body-t tartja (erre ki fogok találni valami rövidítést, a fenének sincs kedve minden alkalommal leírni az egészet) és rettentő aranyos volt. Először is megkínált teával, majd a teakonyhában összesúgtak az egyik kolleginával és az irodája felé menet megosztotta velem a titkot: kávéharcot vívnak a pszicho departmenttel. És eszméletlen a nő. A beadandómmal kapcsolatos elképzeléseimről beszélgettünk és a semmiből felskiccelte a témám, amit ott vezettem elő - a két belga lakótársamról fogok írni, illetve rajtuk keresztül a nemzeti identitás kérdéseiről. A vázlatom tulajdonképpen kész is, már csak ki kell egészítenem itt-ott.

Címkék: egyetem

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eeestanbul.blog.hu/api/trackback/id/tr751466078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krumpliföld 2009.10.21. 20:43:58

Naugyehogy nyerő vagy a nőciknél :)

csak a LATEX, semmimás... 2009.10.22. 17:00:28

baszki, Te komolyan közszemlére tetted AZT a Marxos képet, amin ÚGY nézel ki?!?!?!?!?!
mélyen és őszintén csalódtam a hiúságodban... :D

Efendim 2009.10.22. 23:10:58

@csak a LATEX, semmimás...: bizony, bizony. a hiúságom sosem létezett... egyébként mi is a baj ezzel a képpel? ;) (a titkos taktikám egyébként az, hogy csupa olyan fotót teszek fel, amin botrányosan nézek ki, hogy hazaérve mindenki hízlalja a májam a "Milyen jól nézel ki"-típusú megjegyzésekkel - ennyit a sosemvolt hiúságomról;), de pszt!)

Efendim 2009.10.23. 19:11:59

@Krumpliföld: ez eddig sem volt kérdéses... bár nem krumpli, hanem spárga bizonyítja :D
süti beállítások módosítása