HTML

Erasmus Experience Efendim!

"Elindultam szép hazámból..." és megérkeztem Isztambulba 2009-ben. Eredetileg az ott töltött 5 hónapról szólt ez a blog, de lehet, hogy túlnő ezen. Erasmus, Isztambul, szerintem.

Erről írtam, ezt keresed

Így írtok ti

Nyelveletnyi föld

Efendim 2009.10.16. 13:56

A múlthéten valami történt. Persze sok minden, de a törökkel kapcsolatban múlt héten volt az a pont, amikor az összefüggő masszából számomra is nyelv lett. El tudom különíteni a szavakat, felismerem a végződéseket, ha nem is mindig értem, miről van szó (többnyire inkább még nem értem), de már vannak kapaszkodók, már nem érzem teljesen idegennek a nyelvet és emiatt nem érzem magam annyira idegennek itt. Már nem nézek teljesen értetlenül, mit is kérdeztek. A szakács a helyünkön tanítgatja nekünk az ételek neveit, a szia-hogyvagy köröket már gond nélkül futjuk, a vásárlással, rendeléssel sincs gond. Egyre több mindent megértünk és egyre bátrabban használjuk, amit tanultunk. Amikor bemegyek a pékségbe az egyetem mellett (a South és North Campus között) és törökül kérem a péksütim, teljes, kerek mondatban és a srác, akinek 2 hete még csak mutogattam és angolul magyaráztam - amiből láthatóan semmit nem értett - elismerően mosolyog és törökül mondja az árat, amit meg is értek és így búcsúzunk egymástól: „Iyi günler!”, akkor már kicsit itthon érzem magam. Egyik este a napokban bementem egy boltba hazafelé. Vettem ezt-azt, köszöntem a srácnak a kasszánál, fizettem majd amikor nyúlt a szatyor után, hogy elcsomagolja, mondtam, hogy „No thanks!”, mire kicsit zavartan rám nézett: „You are not turkish? I think you are. Where are you from?”, miután megmondtam, hogy Macaristan, fülig érő mosoly kíséretében rázott velem kezet, hogy én vagyok az első magyar, akivel találkozik és örül, hogy találkoztunk – és tényleg látszott rajta, hogy örül. Ezek itt ngyon kedves emberek, rettentő közvetlenek, segítőkészek.

És a kép, amit láthattok az utcánk, majdnem ma reggel - épp csak pár nappal korábbról. Bár nem tartozik szorosan  témához, de ez kimaradt a lakás bemutatásánál. Egyébként meg a házunk előtt egy hete (lehet, hogy kettő) elbeszélgettem a nénivel, akinek megnéztük a lakását kétszer is. Ő volt az első török, akivel az utcán összetalálkozva köszöntünk egymásnak és bár akkor még a jelenleginél is gyérebb volt a nyelvtudásom azért röviden elbeszélgettünk róla, hogy milyen a lakás.

Címkék: első egyetem nyelv

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eeestanbul.blog.hu/api/trackback/id/tr511452373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krumpliföld 2009.10.16. 17:18:35

Szia Krumpli, ha a Te nyelveddel mérjük, elég nagy az a földdarab, amit megszereztél szegény törököktől :)
süti beállítások módosítása