HTML

Erasmus Experience Efendim!

"Elindultam szép hazámból..." és megérkeztem Isztambulba 2009-ben. Eredetileg az ott töltött 5 hónapról szólt ez a blog, de lehet, hogy túlnő ezen. Erasmus, Isztambul, szerintem.

Erről írtam, ezt keresed

Így írtok ti

Pokerface-asszem még mindig nem...

Efendim 2009.10.07. 22:43

Első este (09.19.) rögtön lakásavató is volt, node csak amolyan visszafogott. A srácok pókerezni kezdtek és elérkezettnek láttam az időt, hogy én is megismerkedjem ezzel, az eddig misztikus homály övezte idegennel. Thomas lett a mesterem, aki egyébként a lakótársával, Zaferrel érkezett és Zafer 2 barátnőjével Nurral és Gisemmel. >tekintve, hogy úgy néz ki, szerves részei lesznek a félévnek, ezért mindenképp kell róluk pár szót ejtenem a bejegyzés végén< Mivel képtelen voltam eldönteni, mit is innék -a srácok már leadták a rendelést a lányoknak: 10 sör-, így el kellett mennem velük vásárolni – és most képzeljétek el azt az 5 vérben forgó szempárt, amibe kajánul belevigyorogtam becsukva a bejárati ajtót, amin kiléptem a két, épphogy csak megismert lánnyal, otthagyva a srácokat az asztalnál, akik sem játszani nem tudnak elkezdeni, amíg vissza nem jövünk, sem a csajokkal ismerkedni...

Amíg a macskaköveken baktattunk és a szokásos ki vagy-mit csinálsz-miért köröket futottuk (lehet át kéne vennem Nándi módszerét és az embereket a kedvenc színükről meg a háziállataikról kérdezni?) Gizem közölte, hogy tiszta Clark Kent vagyok (megint csak megemlékezünk Nándiról, akinek szintén ez az asszociációja támadt még tavasszal, ezért végül csak elmentem a farsangi buliba), itt el kellett hallgattatnom, hogy most is épp őrzöm az inkognitóm, nehogy leleplezzen. Á, nem gond, - mondta – ő meg egy 3 éves hableány és tudja, milyen fontos, nekünk, szupererővel rendelkező embereknek, megőrizni titkos személyiségünket.

Miután megérkeztünk a boltból útközben megalkotott második énünkkel meg persze a sörrel és a vízzel (Mondtam már vagy magatoktól is tudjátok, hogy itt nem iszunk csapvizet? Ellenben 5-8-10 literes kiszerelésben áll rendelkezésünkre 2-4 líráért a víz mindenhol.) le is ültem az asztalhoz. A lányok lettek a szerencsemacák – eltartott egy ideig, amíg elmagyaráztam eme nemes feladat összetettségét és kiemelt jelentőségét. De megértették. :) Nur Yohanant választotta – aki megvillantotta arabtudását, mikor Nur (=fény) bemutatkozott, ezzel le is vette a lábáról (nekem csak a németem jelzett, de jobbnak láttam elhallgattattni)– Gizem pedig, miután pár kör alatt bizonyítottam, hogy van még hova fejlődnöm a játékban, engem. De mivel a lányok kezdők még a szerepükben (Gizem nem kicsit ugrott fel lelkesen, amikor kaptam egy bubit és egy ászt, az asztalon pedig ott pihent a király meg a dáma – ezt a kört itt buktuk is), ezért elsőként Yo esett ki, akit rövidesen követtem én. Amit mondjuk a lányok nem is igazán bántak, mert ők már úgyis indultak. Kikísértük hát őket, mindenki mindenkivel számot cserélt (ok, persze Yoé már megvolt), majd puszi-puszi, nice to meet you (memnun oldum), good night (iyi geceler), see you soon (ezt akkor még nem tudtuk). Visszaérve a lakásba még épp szemtanúi lehettünk Antonin és Laurent bukásának és Thomas pofátlan győzelmének, aki közölte, hogy rövidesen ideje lenne elkezdeni pénzben játszani, na meg jobb ha tudom, hogy Gizemnek barátja van. Hát ezek szerint épül az imidzsem...

Nur: szőkére festett, hullámos haj, kicsit husi és ráférne egy-két öltözködési jó tanács. 2 hete az egyik buliban olyan otthonka volt rajta, amit szerintem a nagymamám sem venne fel. Akut pasihiányban szenved. Az említett bulin, miután Thomasnak és Yonak is sikerült(?) leszednie magáról, közölte, hogy túl kevesen vagyunk. Mármint Erasmusos fiúk a környezetében.

 

Gizem: igen, barátja van. Találkoztam is a sráccal múlt hét szombaton. Aznap nem voltam épp bulihangulatban, úgyhogy miután köszöntünk egymásnak, én el is jöttem. Mivel láthatóan csípjük egymást (egy kicsit őrült), meg a 2 héttel ezelőtti bulin majdnem megcsókolt (ezt az egyébként már önmagában is beszédes helyzetet persze mindenki látta), ezért a fiúkban felmerült, hogy a srác jelenléte zavart. Aranyos volt, amikor másnap közölték, mennyire megértenek, hogy nem maradtam és egyébként is én döntöttem jól, mert nem is volt jó a buli és rossz volt látni Gizem mennyire más a barátja mellett, mennyivel visszafogottabb. Ja, és egy kis apróság (meddig nem tart az ÖCSI és milyen fura formákban támad): egy párt ifjúsági szervezetében próbálgatja szárnyait, ennek a neve CHP.

Címkék: póker albérlet thomas yohanan zafer gizem

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eeestanbul.blog.hu/api/trackback/id/tr711435097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tokajikokain 2009.11.04. 15:30:47

Nálunk is volt efféle diákszervezet: THC a neve. Parázs viták jellemezték, amiket sokszor mellre szívtunk, vérben forgó szemek és kitörő lelkesedés. Egész embert kívánt az ottani munka, de megérte...

Efendim 2009.11.04. 16:40:36

@tokajikokain: :D beteg! egyébként ráérsz. ne vidd túlzásba. túladagolása veszélyes! (a blogról van szó természetesen;))
süti beállítások módosítása