Úgy terveztem, csak 1-2 órára beugrom meginni egy sört valahol...
Kis késéssel (10 perc) megérkeztem a Burger King elé. A többieknek szerencsére még több idő (plusz 1 óra! - újabb megerősítés, hogy jó helyen vagyok) kellett. Így 9 körül bemutatkozás mindenkinek – és a névmemóriám csődje, hiába hasonló a helyzet (egy csapat idegen egy forgalmas közegben a félév elején), mégsem kezdhettünk névtanulóssal. Gyors Döner egy jónak mondott helyen az Istiklal-on aztán irány egy házibuli néhány Erasmusossal kiegészülve. >Matyi társasága egy olyan diákszervezetnek köszönhetően jött létre, amely külföldre közvetít diákokat szakmai gyakorlatra< Az egyik Erasmus Guy Johannes Rostockból. Faculty: Medicines, 4th year. Na ő mesélt nekem az ESN Houseról.
Az ESN House egy Erasmus kolesz, merthogy az ESN az Erasmusos Hallgatók Hálózata, mint megtudtam elég sokfelé. >gondolom, ahova Erasmussal lehet menni, ott rögtön terem egy-két vállalkozó kedvű helyi hallgató, hogy EU-s támogatásokból biztosítsa a vég nélküli, nemzetközi bulizást, meg persze a külföldi diákoknak is segítséget nyújtson, minden félévben új barátnő(ke)t verbuválva közülük< és működtet egy ilyen intézményt egész kedvezményes áron. Nekem legalábbis ezt sugallta, hogy Johannes ott hagyja a craigslist.com-on talált 450 YTL-s szobáját egy ágyért, egy ismeretlen cseh fiúval közös szobában.
A lakás, amit avattunk, egy török páré egy ház 8. emeletén nem elhanyagolható méretű terasszal. Kilátás? Hát akadt egy kicsi, de mindenki döntse el maga, tetszik-e.
Itt tudtam meg egyébként, hogy ha mázlim van és kifogok egy jó ajánlatot, akár 4000 forint körüli összegért Ciprusra repülhetek a Pegasus Airlines-zal. Ezt egy Isztambulban tanuló, ciprusi fiútól, kinek nem emlékszem a nevére. Ahogy a lány nevére sem, akinek a búcsúbulija volt. Ugyan sosem találkoztunk korábban, de azért valamikor az este folyamán készült rólunk egy fotó, amin épp belém karol – ragaszkodott hozzá. Biztos mély nyomot hagytam benne.
Ahogy elkezdett cseperegni az eső (az első napokban kötelező jelleggel mindennap esett párszor, csak röviden többnyire, a szombatot leszámítva, de ott ugye még nem tartunk) bevonultunk. És mivel a németországi török-kérdést már átbeszéltük, Johannes újabb témát húzott elő a tarsolyából, méghozzá a gyakorlatát, amire már első napja alkalmából el is küldte az egyeteme. Egy Fül-Orr-Gégészeti ügyelethez volt szerencséje, ahol a különböző eszközöket, amelyekkel a páciensek előbb említett testüregeiben és környékén turkálnak, négy-öt emberenként el is öblítik (ki akar idejönni egy alapos kivizsgálásra?) és egy garatkörnyéki beavatkozásnál úgy kellett valamilyen ott futó cuccot elvágnia, hogy nem értette, mit kiabál az orvos, akinek asszisztált – nem beszél törökül, a doktorúr meg angolul. Én ekkor döntöttem el végképp, hogy itt nem megyek orvoshoz, az biztos.
Egy érdekes párbeszéd szakította félbe az orvosi horrort:
- As I went to Europe... - kezdte volna a történetet a házigazda török barátnője.
- Sorry to interrupt you, but you are in Europe, geographically. - szólt közbe Clémance.
- Geographically, yes. But politically, we are not.
Nagyon kíváncsi lettem volna erre az eszmefuttatásra, de Clémance ekkor felugrott, hogy ideje elkezdeni a bulit, ne filozofáljunk és feltekerte a hangerőt az eddig csak a háttérben szóló magnón.
Hajnal 3 körül indultunk el vissza Taxival. Az egyetlen apró gond, hogy 5-en voltunk, de ezt elég könnyen áthidaltuk. Mondjuk itt jegyezném meg, hogy Clémance egy nagyra nőtt srác, arányos, de nagy. Nem volt túl jó ötlet, amikor beült mellénk 4.-nek hátra. De máshogy sem lett volna kényelmesebb. Nem számítottam rá, hogy az este végére ilyen közel kerülünk egymáshoz a németekkel. ;) Ők még mentek tovább bulizni, de nekem másnap lakást kellett találnom, ergo a hostel felé vettem az irányt, egyébként is csak 1-2 órára terveztem...
Így írtok ti